Mia falujának temploma évszázadok óta áll a falu szélén, mégsem változott az évek folyamán. Alig-alig volt rajta repedés és a kúszó növények még nem sajátították ki a templom falát. A róka szobrok szinte csillogtak, olyan tiszták voltak. A templomot mindig próbálják tisztán tartani. Takewa - senseinek kell megőriznie a templom tisztaságát főként, de Mia is szokott segíteni neki. Majd Miának lesz ez az egyik fő feladata, amint ő is a templomban fog lakni. Azonban csak akkor költözhet be, mikor teljes egészében papnő lesz. Ugyanis még csak papnő tanoncnak számít. Egy papnő tanonc még nem harcol démonokkal, de mivel Észak - Honshun nincs egyetlen papnő sem, rászállt minden felelősség, már fiatalon. Így is Mia még mindig tanul. Ezen a napon Mia a gyógynövényeket vitte el Takewa - senseinek, amiket szedett. Takewa - sensei a növényeket az egyik kisebb szobába helyezte el, ahol némi élelem is volt. Utána leültek és teázás közben beszélgettek. Hikari, a farkas lefeküdt s a fejét Mia lábaira helyezte és figyelte a beszélgetést. Takewa - senseire is rátekintett néha, meggyőződött róla, hogy nem tesz semmilyen gyanús mozdulatot. Takewa - sensei is figyelte a démont. Mia elmesélte a történetet, ahogy találkozott Hikarival, és a medve démonok támadását.

Takewa - sensei: Vajon miért ragaszkodik hozzád ennyire ez a farkas, vagyis Hikari.

Mia: Nem tudom. Valamiért nem akar mellőlem elmenni.

Takewa - sensei: Azonban a faluban nem maradhat, te is tudod. Lehet, hogy réged megmentett és sokunkat is, viszont ígyis - úgyis démon. Az emberek nem fogadnák el.

Mia: De segíthet nekünk, ha megtámadnak a róka démonok!

Takewa - sensei: Mia ő egy démon. Nem ragaszkodhatsz hozzá!

Mia szomorúan lehajtotta a fejét és ránézett a farkasra.

Mia: Tudom, majd elintézem.

Délkörül Mia kiment a templomból, mellette ment Hikari. Nem a háza felé mentek, hanem az ellentétes irányba, egyenesen ki a faluból. Mia egészen egy domb tetejéig ment, megállt és a farkas leült mellé. Mia a tájat kémlelte. Elmélyülten nézte az égen vonuló felhőket. Nem tudta hogyan kezdjen hozzá a mondandójához. Hikari Miát figyelte.

Mia: Hikari, nem tudsz beszélni,így arra kérlek bólints, ha értesz!

Hikari egy darabig még csak figyelte, majd bólintott egyet.

Mia: Hatalmas szakadék van az emberek és démonok között. Már éltem, mikor kitört a polgárháború. A démonok egyre és egyre többen lettek. Sokan kihasználták a csatákat, a véres összeütközéseket. Anyám papnőként azok a démonok ellen harcolt, akik inkább az emberekre támadtak, minthogy a csataterek mellett várakozzanak. Ezernyi volt az ilyen démon, mégis mindig azt mondta, hogy vannak jó démonok. Halála után elhatároztam, hogy én is papnő leszek és megvédek mindenkit a támadó démonoktól. Közben keresek egy olyan démont aki nem okoz kárt az emberekben.

Hikari figyelmesen hallgatta Miát, majd észrevette, hogy egy könnycsepp gördült le Mia arcán.

Mia: Most, hogy ráleltem és már papnő tanonc vagyok és remények szerint egyszer igazi papnő leszek terveim kétharmadát elvégeztem. Már csak egy feladatom van hátra, ami valószínűleg életem végéig tart, de úgy érzem ez lesz a legnehezebb. Sokat gondolkodtam rajta mi lesz, ha elbukok! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy megismerhettelek, de a falusiak…

Mia oldalra nézett, ahol a démon ült, de már nem volt ott. Körbe nézett, de nem látta sehol sem. “Elment volna?”, tanakodott Mia. Hirtelen azonban előkerült Hikari, de nem a földön volt, hanem a levegőben lebegett. Mia nagyon meglepődött.

Mia: Tudsz repülni?!

Hikari bólintott, majd egy gyors és váratlan lendülettel a hátára kapta Miát. Hikari felszállt és egyenesen a felhőknek vette az irányt. Mia erősen kapaszkodott Hikari nyakába, szemeit nem merte kinyitni. Egy idő után, mikor már úgy érezte nem emelkednek kinyitotta a szemeit, hogy körbe nézzen és elakadt a lélegzete. A felhők felett voltak. Olyan magasan voltak, ahol csak valószínűleg a sárkányok és a szabad madarak járnak. Tisztán lehetett látni a hegyeket és a mögöttük lévő tájat. Miának már volt annyi bátorsága, hogy lazábban kapaszkodjon Hikariba. Körbe nézett, majd le a falujára. A falu onnan nézve, olyan apró volt, hogy Mia kicsit megijedt a magasság miatt. Hikari csak lebegett a levegőben, olyan volt, Mintha várna valamit.

Mia: Azt akarod, hogy én irányítsalak?

Hikari bólintott.

Mia: Akkor…előre!

Hikari neki iramodott. Úgy ment, mintha a felhőkön futott volna. Mia figyelmesen nézte a tájat és közben rájött, hogy, így csak nehezebb lesz az elválás. Már mondani akarta, hogy szálljanak le, mikor észrevette, hogy egy hatalmas füst oszlop szállt föl az egyik hegy mögül, majd egy éles és félelmetes ordítás rázta meg a tájat.